Függőség – kommunikáció – Autonómia II.
Addikt Állapotoktól az Addiktológia Állapotáig (és vissza) - szakmai elemzés -
Hivatkozás:
Simon Miklós (2016). Függőség – kommunikáció – Autonómia II.. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média, (2.) 63-86. 10.20520/Jel-Kep.2016.2.63
Absztrakt
Tanulmányom első részében (Jel-Kép 2015/4) fiatal, feltörekvő, ám kiforratlan tárgykörrel, eszközrendszerrel, terminológiával rendelkező diszciplína, önmagát progrediáló függőség állapotába lavírozó esetének társadalmi kommunikatív állapotait elemeztem. Az elemzés újszerűen működő társadalmi mechanizmusok (technicizáció, morális pánikkeltés) rejtett (addikt célzatú) összefüggéseinek feltárásához vezetett. A „Hajnali Feles” modellhez hasonló, sodró folyamat megértésével nyilvánvalóvá lettek annak a minden szakmai színvonalat alulmúló tíz éves kampánynak az indítékai, melyek mára országszerte a „szórólappal történő nevelés” és az „iskolai drogprevenció” szimptomatikus intézményeivé váltak. A drogszcéna két fő ágensének („drogpolitika” és „droglobbi”) kodependens állapota senkinek nem
kedvező, ám annál kártékonyabb, lényegében vesztes-vesztes állapot. Meghaladásához a „drogpolitikai” (hatalmi) szempontok feladására, szakmai szempontok igényes újragondolására volna szükség.
Jelen tanulmány zárásaképp, szimbolikus műveleteken keresztül, megkísérlem érzékeltetni azokat a kívánatos szemléleti változásokat, amelyeket egy korszerű, autonóm polgárokat támogató, autonóm addiktológia sokáig nem nélkülözhet.
Kulcsszavak
Addicton – Communication – Autonomy
Abstract
The first part of my paper (Jel-Kép 2015/4) analysed the social communicative states of a young and ambitious discipline which – because of its immature and undeveloped terminology and methodology – is manoeuvring itself into the state of progressing addiction. The analysis revealed hidden (intentionally addictive) relationships of social mechanisms (technicization, provoked moral panic) functioning in a new way. After understanding the sweeping process similar to the ’Hajnali Feles’ (early morning alcohol shot) model, the motives of the professionally below-standard ten-year campaign became clear and it became evident that these motives are responsible for the symptomatic institutions of ‘educating by flyers, circulars, brochures’ and ‘school drug prevention’ all over the country. The mutual dependency of the two main actors of the drug scene (‘drug policy’ and ‘drug lobby’) is an unfavourable and damaging situation that cannot be won by anybody. In order to overcome this unfavourable situation, it is necessary to abandon ’drug policy’ motivated by social power and create concepts and norms that satisfy the professional requirements. In conclusion, I try to present – by means of symbolic operations – those desirable new approaches which are indispensable to a modern, autonomous addictology that supports autonomous citizens.
Keywords