„Kedves Márta: köszönöm a soraidat. Jó olvasni a szövegeiteket, miközben én közvetlenül már nem veszek részt a diskurzusban. Aztán lesz olyan helyzet, hogy már nem is tudom követni. Akárhogy is: veletek (és a többiekkel) lennem számomra megtisztelő (volt). Özséb”
2024/3KLSZ A dolgok állása most különszám; Előszó
Egy tanulmánykötet, amely a Horányi Özséb által 2017-ben közzéadott A dolgok állása szinopszisához kapcsolódik, és amely néhány Horányi Özséb tanítványt egy rendhagyó kerekasztal beszélgetésre késztette.
A Jel-kép, kommunikációs folyóiratában megjelent különszám, a 2020-ban Horányi Özséb által felkért szűkebb tanítványi körének írásait tartalmazza, amelyek a szinopszis egyes fejezeteit továbbgondolva és továbbrészletezve fejezik ki azon gondolatokat, amelyeket Horányi Özséb a szinopszisban megfogalmazott.
Egy elmélet, sok kapcsolódási pont
A tanulmánykötet olvasói a Horányi Özséb által felvázolt szinopszisban megjelenő fejezeteken át, a felkért tanítványok által megírt cikkelyeken keresztül nyerhetnek bizonyosságot arról, hogy mi is a szöveg kiindulópontja; arról, ami problematikus és arról, ami nem az; az ágensről; a szignifikatívről; a kommunikatívról; a képről és az entitásról.
A kerekasztal beszélgetés írott változatának elolvasása, és a fejezetek áttanulmányozása után világossá válik az olvasóközönség számára, hogy a szóban forgó participációs elmélet a társadalom-, és kommunikációkutatások számos területét foglalja magába a képi logikától, a vallási kommunikáció működésének megértésén át, az egyházig, az irodalomértésig vagy ontológiáig.
A kötet ereje abban rejlik, hogy a különböző kutatási területek meghatározó személyiségei ugyanazon fogalmi keretben, a PTC kontextusában értelmezik saját területük megválaszolandó kérdéseit, és szakterületeik különbözőségének ellenére, mégis ugyanazon közös nevezőre jutnak: A kommunikáció nem puszta információátadás, hanem jelentésátadás, ahol minden megértés mögött ott áll az ágens, aki problémát azonosít és old meg a szignifikatív és a kommunikatív segítségével. „Ahhoz, azonban hogy bármit is felismerjünk (ágensként), elérhető kell legyen számunkra egy olyan kategoriális keret (vagy keretek), melyben nemcsak belső állapotaink jelennek meg felismerhető, elhelyezhető, értékelhető formában, de arról a világról is van egy képünk, amiben mi ágensként tevékenykedünk.” (Jel-Kép 2024/3KLSZ; 9.)
A PTC meta-elméletként képes közös nyelvet adni ezeknek az eltérő megközelítéseknek, melynek köszönhetően a kötet elolvasása során az érdeklődő úgynevezett ’aha’ élményeket tapasztalhat meg.
A teljes tanulmánykötet elérhető a Jel-Kép folyóiratának weboldalán.