Beszámoló a 2024-es MKTT Konferenciáról
2024 novemberében a Magyar Kommunikációtudományi Társaság és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézete által közösen került megrendezésre, azon konferencia, ahol a humán kommunikáció (újra)értelmezése az MI korszakában tematika keretei között hallgathattak meg a résztvevők színvonalas szakmai előadásokat, illetve ismerhették meg különböző empirikus kutatások eredményeit
A konferenciát Dr. Nemesi Attila László, a PPKE BTK tanulmányi dékánhelyettese, és Dr. Korpics Márta, az MKTT alelnöke nyitotta meg. Köszöntőikben üdvözölték a megjelenteket, a konferencia előadóit, s megosztották gondolataikat a humán kommunikáció és a technológia fejlődés témájával kapcsolatban.
A konferencia kezdetén plenáris ülések vezették be az érdeklődőket az MI és a humán kommunikáció adta lehetőségek és kihívások világába, ahol Kollár Csaba az emberi-gép interakciók kommunikációs aspektusainak vizsgálatával, B. Erdős Márta a mélytanulás és mélyalkalmazkodás, Németh Erzsébet az empátia jelenségvilágának on-line térben történő értelmezésével, míg Lajó Adrienn a változásmenedzsmentben megjelenő kommunikációs akadályok leküzdésével foglalkozott előadásában.
A nyitóelőadások kontextusba helyezték, és megteremtették a konferencia alaphangulatát. Az elhangzottak, mintegy elméleti keretként kísérték végig a megrendezésre került szekciók szakmai tevékenységét és üléseit, irányt mutatva a humán kommunikáció MI adta lehetőségek világában történő (újra)értelmezésben, eligazodásában.
Az egyik szekció a humán kommunikációt fejlesztő, befolyásoló és segítő digitális megoldásokra helyzete a fókuszt, míg a másik divízió a mindennapi gyakorlatok irányából közelítette meg a humán kommunikációt. A 15-20 perces előadások egy-egy kutatásról, innovációról vagy jó gyakorlat tapasztalatairól számoltak be. A négy plenáris üléssel együtt, a két szekcióban összesen tíz prezentáció keretei között végeztek szakmai tevékenység a konferencia előadói.
Az előadások a kommunikáció- és társadalomtudományi kutatások számos területén keresztül, eltérő aspektusából közelítették meg a konferencia témáját.
Az Empirikus kutatások a humán kommunikáció világából I.– Esettanulmányok a digitális világból című szekció előadásai a vezetőképzés gépi intelligenciával támogatott fejlesztésétől, a mentális egészségnyújtás digitalizálódásán át, a techóriás applikációk adatvezérelt döntéshozatalának társadalomra gyakorolt hatásán keresztül, az MI és IKT technológiák összefonódásig kalauzolták el a közönséget.
Az Empirikus kutatások a humán kommunikáció világából II. – Esettanulmányok a humán kommunikáció színtereiről tematikájú szekcióban szintén a kommunikáció-és társadalomtudományok eltérői területeiről ismerhettek meg eredményeket a részvevők: a közösségi rádiók esetében történő emberarcú közösségépítésről, a sportcsapatokban történő közösségek kialakításáról és fenntartásáról, kibertér általi érzékszervek felhasználói kihívásiról, a hazai felsőoktatásban szükségszerű új, válasz-módszertanok megkerülhetetlen kidolgozásáról, illetve a bántalmazott gyermekek rendőrségi kihallgatásáról.
A szakmai programok mellett Iványi Márton és Nyakas Levente közreműködésének köszönhetően a konferencián részt vevők két könyvbemutatón is részt vehettek. Nyakas Levente a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság általa gondozott vagy támogatott új könyvek és folyóiratcikkek listáját és azok elérhetőségét ismertette, míg Iványi Márton Új média–Régi ügyletek c. könyvének legfontosabb gondolatait, az új médiatechnológiák előnyeiről és árnyoldalairól számolt be röviden a hallgatóságnak, mindezt geopolitikai kontextusban helyezve.
A konferencia lezárása képpen, a megtartott előadások és könyvbemutatók után az előadók egy kerekasztal beszélgetés keretében reflektálhattak a tudományos előadásokon elhangzott gondolatokra, a felmerülő új kérdésekre és problémafelvetésekre.
A konferencia lehetőséget biztosított a technológiai fejlődésbe burkolózott világból való kiszakadásra, ahol ésszerű értelmezéseken és magyarázatokon keresztül újra középpontba került a humán kommunikáció, és ahol bizonyosságot nyert, hogy az embert a technológiai determinizmus képletéből nem lehet, és nem is kell kivonni.
