A sport a globális kultúra részévé vált, és ugyanúgy alakítja, mint például a művészetek. Ennek köszönhető az, hogy angliai labdarúgóklubokban, az Arsenal F.C.-ben, először fordult elő olyan, hogy egyetlen angol játékos sem szerepelt a kezdőcsapatban. A német labdarúgó válogatott több török, legyen, vagy afrikai születésű játékossal a soraiban énekli a német „vaterland” nagyságáról szóló nemzeti himnuszt. De a magyar kosárlabda válogatottnak is volt már amerikai, honosított játékosa, mint ahogyan a férfi kézilabda válogatottunk állt ki több nem magyarországi születésű játékossal. (Balogh, 2014)
A sportban napjainkban eljutottunk odáig, hogy a globalizáció szerves részeként multikulturális egyesületek, csapatok és válogatottak versenyeznek egymás ellen. Mindezek hatására, létrejött a kulturális sportpszichológia és azon társadalomtudományi megközelítések (Balogh 2014), amelyek figyelembe veszik a nyelvet, a vallási szokásokat, a földrajzi elhelyezkedéseket, az életviteli szokásokat és összeségében a nemzeti kultúrát. Ezen láthatatlan kulturális dimenziók vizsgálatában van segítségünkre Geert Hofstede is, aki olyan elméleti keretet alkotott, amelyet a sport nyelvére is le tudunk fordítani, és segítségével értelmezhetjük a különböző sportcsapatokban megjelenő kulturális különbségeket és láthatatlan kapcsolatokat.
Hatalmi távolság
A sportban hatalmi távolság alatt a játékosok, edzők, és vezetők közötti hierarchiát értjük és annak megnyilvánulásait, befolyásoló erejét. A magas hatalmi távolsággal rendelkező csapatoknál a motivációs gravitáció fogalmával találkozunk, amely annyit jelent, hogy a csoport nem enged valakit feljebb mozogni a hierarchiában. Ebben a hierarchiában az “erősebb” nem engedi a “gyengébbet” feljebb, hanem azt elnyomja, a “gyengébb”, pedig lehúzza az “erősebbet”. (Bíró, 2019) Az alacsony hatalmi távolságú kultúrákban a kommunikáció nyílt, a játékos véleménye számít, és gyakran közösen alakítják ki a tagok a taktikát. Egy multikulturális csapatban ez a különbség könnyen félreértésekhez vezethet, sokszor amit az egyik játékos tiszteletnek érez, azt a másik távolságtartásként értelmezheti.
Identitás kérdése
A siker szempontjából egy csapaton belül elengedhetetlen az individualizmus és kollektivizmus közötti egyensúly megteremtése és fenntartása. Fontos, hogy az adott közösség az individualizmushoz hasonlóan hangsúlyozza, és pozitívan erősítse az egyéni képességeket, úgy, hogy az közben erősíti a csapaton belüli együttműködést, a közös célok elérésért való küzdelmet, akár csak egy kollektivista társadalomban.
A bizonytalanság mértéke
A siker nem garantált a sportjátékokban, hiszen az adott pillanatban helyesnek tűnő döntéseket, értelmezéseket, végrehajtásokat az ellenfél anticipációja semlegesítheti. Azonban létezik egy úgynevezett kevert stratégia miszerint, „a szemtől szembeni szituációkban a sportolóknak kiszámíthatatlanoknak kell lenniük, a hatékony egyensúlyi stratégia arányt hosszú távon kell követniük, de az egyes döntéseket random módon, megérzésükre támaszkodva kell meghozniuk” (Sterbenz, 2018, 123.) A bizonytalanság, kulturális különbségektől függetlenül, az eredmények alakulásában mindig jelen van.
Érdem
A csapatsportok érdem alatt a rövid-hosszú távú orientációt foglalják magukba, ahol a csapatkultúra (közösség tagjai közötti kapcsolatok, kommunikáció, értékek stb.) fenntartása hozzájárul mind a rövid, mind a hosszú távú orientáltság kialakításához, fenntartásához. Ha rövid távú orientáltságról beszélünk, akkor az adott csapat igyekszik foglalkozni a csapat múltjával és a már kialakult elvek, értékek megőrzésével amellett, hogy foglalkozik a jelen kihívásaival, például a csapatban kialakuló nemzeti sokszínűséggel. A rövid távú célok általában a fejlődésre, hibák kijavítására irányulnak a sportban, valamint a mérkőzések megnyerésére irányuló törekvéseket is ide soroljuk.
A sport mint a „férfiak küzdőtere”
A sportot gyakran férfias tulajdonságokkal ruházzuk fel, mint például a természet feletti erő, gyorsaság, versenyszellem, agresszió. A nők és férfiak egyfajta szerepkonfliktusba kerülhetnek egy kultúrán belül. A sporttal foglalkozó nőket adott esetben „férfiasnak” találják, miközben a sport iránt nem érdeklődő férfiakat „férfiatlannak” tarthatják. Az uralkodó nemi sztereotípiák nemcsak a nők sportszervezeteken belüli döntéshozatalban való részvételére vannak hatással, hanem a sporttevékenységekben való részvételükre is.
Engedékenység-korlátozás a sport világában
Hofstede kultúrafelfogása alapján, a korlátozás-engedékenység dimenziója nem játszik fontos szerepet egy csapat életében. A sport csapatokat kultúrától függetlenül a győzelem elérése, és nem az élet élvezete hajtja.
A sport világában Hofstede kulturális dimenziói többé, mintsem kevésbe jelen vannak a csapatsportok világában. A csapatban történő kulturális találkozások során törekedni kell az „én tudat” és” mi tudat” közelítésére az együttműködés érdekében, hiszen a csapatra, mint kollektív egészre kell tekintenie a tagoknak, edzőknek, és nekünk kívülállóknak is. Geert Hofstede kulturális dimenziói segítenek megérteni, hogy miért működik egy csapat jól – vagy miért nem, ezzel segítve a sportegyesületek és klubok szervezti kultúrájának kialakítását és fenntartását.
Irodalom
- Balogh László (2014): A sportszervezetek működésének szervezetpszichológiai és kulturális kérdései a globalizálódó sportban, mint új kutatási terület a sporttudományban, in.: Balogh, Molnár, Győri (szerk.): Tehetségek a sportban – Sportszakmai tanulmány és szakcikk gyűjtemény, László Ferenc Sporttudományi Kutatóműhely, I. kötet, pp. 79-91., Szeged
- Bíró Zsolt (2019); Versengés, győzelem, vereség és az azzal való megküzdés; Debrenceni Egyetem, Pedagógiai Pszichológiai Tanszék Versengés, győzelem, vereség, megküzdés (triatlon.hu)
