Hivatkozás:
Simon Miklós (2018). Függőség és fenntarthatóság. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média, (2.) 99-120. 10.20520/JEL-KEP.2018.2.99
Absztrakt
Az addiktológiai kommunikáció a függőség kommunikatív nézőpontú jelenségvilágát megnyilvánulásának merőben eltérő, társas/társadalmi színterein vizsgálja. Ezúttal, értelmezési keretünket végsőkig tágítva, globális nézőpontot választottunk. Az ökológia makro-szintű felismeréseit függőségeink jelenségvilágának sajátosságaival állítjuk párhuzamba. A különböző ágensek globális probléma-azonosításban való részvételének összehasonlítását a Részvételi Kommunikáció Elmélete (PTC) segítségével végezzük. Az elemzés gazdasági berendezkedésünk és emberi függő hajlamaink fonódó kettősében önjáróvá váló, öngerjesztő, parazita rendszert azonosít. A csorbult fenntarthatóság és mindennapi függőségeink így felismert kapcsolata a földünk egészét veszélyeztető destruktív spirál fenntartásának ránk eső, személyes felelősségére világít rá.
Kulcsszavak
Addiction and Sustainability
Abstract
Addictological communication examines the communicative phenomenon of addiction in the context of its very different social/societal manifestation. This time, we broadened our framework of interpretation, and we chose a global perspective. We parallel the macro-level recognitions of ecology to the peculiarities of the addict phenomenon. Reconstruction of the involvement of the different agents in a global problem identification is carried out using the Participation Theory of Communication (PTC). The analysis – within the interweaving duality of our economic system and our addict human tendencies – identifies self-evolving, mutually inducing, parasitic systems. The perceived relationship between the impaired sustainability and our everyday dependencies reveals our personal responsibility for maintaining a destructive spiral that threatens our whole earth.
Keywords