Hivatkozás:
Radetzky András (2025). 100 éves a magyar rádiózás. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média, (4.) 1-1.
„A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését…”
1925. december 1-jén 17:00 órakor e szavakkal avatta fel Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója a Magyar Rádiót, nem sokkal később pedig Sándor Erzsi kamaraénekesnő hangján felcsendült Donizetti nagyáriája a Linda című operából…
A modern kor tömegkommunikációs eszközei közül a rádió a második leghosszabb ideje velünk lévő, a szó legszorosabb értelmében velünk élő médium. A mára már a tudományos mainstream részévé vált technológiai determinizmusnak a könyvnyomtatás mellett mi sem lehetne jobb bizonyítéka, mint a rádiózás, amely alapjaiban változtatta meg a modern kor társadalmát. És hiába jöttek az elmúlt egy évszázadban újabbnál újabb technológiák (televízió, műhold, internet), a rádiózás láthatóan még ma is meghatározó része a tömegkommunikációnak.
A Magyar Rádió az elmúlt száz évben több volt, mint puszta hírközlő eszköz vagy szórakoztató elektronika: a magyar kultúra, a történelem és a közgondolkodás elválaszthatatlan részévé, a nemzet kollektív emlékezetének őrzőjévé vált. Jelen különszámunkkal e centenárium előtt tisztelgünk. A századik évforduló nemcsak az ünneplésre ad alkalmat, hanem a számvetésre és a tudományos igényű visszatekintésre is. A rádiózás története ugyanis egyben Magyarország 20. és 21. századi története is: a detektoros készülékektől a digitális streamingig, a Telefonhírmondótól a podcastok világáig ívelő út hűen tükrözi társadalmunk technológiai és szociológiai változásait.
A kötetben olvasható tanulmányok interdiszciplináris megközelítéssel vizsgálják a médiumot. A témát feldolgozók fókuszában műszaki, szociológia vagy éppen antropológiai megközelítéseket is találunk, ami önmagában is jól mutatja a rádiónak mint médiumnak a sokszínűségét. Mindannyian a saját szakterületük lencséjén keresztül elemzik a rádiózás múltját, jelenét vagy éppen lehetséges jövőjét. A sorok között megelevenednek a hőskor technikai kihívásai, a műsorszerkesztés elveinek változásai, a rádiós beszédmód hatása a magyar nyelvre, valamint a rádió szerepe a mindennapokban és a történelmi fordulópontokon.
Ez a különszám tisztelgés mindazok előtt, akik az elmúlt száz évben hangot adtak az éternek. Ugyanakkor szól a hallgatóhoz is, aki nélkül a rádiózás csupán üres transzmisszió, néma jelátvitel maradt volna.
Radetzky András
szerkesztő