Populisták a szavazófülkéken innen és túl – Populista attitűdök a szavazók és nem szavazók körében Magyarországon

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.

Bevezetés¹

A populizmuskutatás a politikatudományok egyik meghatározó területének számít. A társadalomtudósok számtalan aspektusból vizsgálják ezt a kaméleonszerű jelenséget, akik a populizmusra logikaként, stratégiaként, vezetői stílusként, diszkurzív aktusként, ideológiaként vagy attitűdként is tekintenek (Mudde 2004, Laclau 2005a, Laclau 2005b, Jagers & Walgrave 2007, Moffitt & Tormey 2014, Aslanidis 2016, Weyland 2017, Castanho Silva et al. 2020, de Nadal 2020). Ebben a tanulmányban a magyar állampolgárok attitűdvizsgálatára teszek kísérletet. Ugyan a populista attitűdök vizsgálata elsősorban a nyugat-európai régiókra fókuszál, néhány tanulmány már latin-amerikai és a kelet-európai országokat is elemzett kvantitatív módszertanokkal (Stanley 2011, Lantos & Forgas 2021, Castanho Silva et al.  2022, , Tóth & Lantos  2024). Ugyan a populizmuskutatások közül számos tanulmány foglalkozott már a magyar esettel (Csigó & Merkovity 2016, Tóth et al. 2019, Bene & Boda  2021, Tóth & Major 2022, Tóth & Ujlaki 2023, Tóth et al. 2024, Choi 2025, Hajnal 2025), az attitűdvizsgálatok szintjén csak kevés kutatás fókuszál Magyarországra (Forgas & Lantos, 2021, Krekó 2021, Zsolt et al. 2021, Tóth & Lantos 2024,).

A szakirodalomban rendszeresen visszatérő érv, hogy a mainstream politikában csalódott polgárok a populista politikai erőkre szavaznak vagy szimplán nem hajlandók részt venni a választásokon és referendumokon (Eatwell & Goodwin 2018, Koch et al. 2023). Ebben a tanulmányban a szavazó, a választásoktól távol maradó és az egyéb kategóriába eső válaszadók populista attitűdjeit hasonlítom össze. Ez a kutatás lényeges, mert csak nagyon csekély tudással rendelkezünk azokról a hazai választókról, akik nem hajlandók részt venni a képviseleti rendszerek egyik legfontosabb politikai eseményén, nevezetesen az országgyűlési választásokon. A szavazástól távol maradó személyek viszont olyan attitűdbeli tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyek erősen korrelálhatnak a populizmus jellemzőivel. Ennek következtében szükségesnek tartom a fenti csoportok elemzését, mivel a válaszadók egy olyan országban élnek, ahol a populizmus a mainstream politika részévé vált (Tóth 2020).

A tanulmányban az alábbi kutatási kérdésre keresem a választ:

• KK1: Van-e különbség a szavazó, nem szavazó és egyéb kategóriába tartozó csoportok populista attitűdjei között?

Amennyiben a kérdésre igen a válasz, akkor a következő kutatási kérdéssel merül fel:

• KK2: Mely csoportok között van különbség a populista attitűdöket illetőleg?

Ez az analízis egy korábbi kutatási projekt kiegészítése, amelyben reprezentatív mintán keresztül elemeztük viszonylagos nélkülözés a populista attitűdök összefonódásait (Tóth & Lantos 2024). Annak érdekében, hogy még pontosabb képet kapjak a magyar polgárok populista attitűdjeiről, szükségesnek a fenti csoportok közti hasonlóságok és különbségek elemzése. A tanulmány felépítése a következő: az elméleti háttér és a módszertan ismertetése után az eredményeket fogom körvonalazni. A diszkusszió és konklúzió után pedig a kutatás korlátjait fogom részletezni.

Elméleti háttér

A kutatók között ugyan számos vita zajlik arról, hogy mi a populizmus, de abban szinte mindegyikőjük egyetért, hogy az egy nehezen definiálható fogalom (Tamás 2016). A társadalomtudósok közül talán Cass Mudde (2004) járt a legnagyobb sikerrel a populizmus definíciójának meghatározásában, aki szerint a populizmus a morális értelemben „makulátlan” nép és a „korrupt” elit szembeállításán alapszik. A populista politikai gondolat szerint a nép szenved, míg az elit prosperál (Mudde & Rovira Kaltwasser  2017). Továbbá, a populista logika szerint ugyan a népakaratot feltétel nélkül kellene követnie az elitnek, ez az elvárás nem teljesül, mivel az elit csak a saját érdekeit tartja szem előtt. A populista argumentum szerint a nép és az elit között politikai értelemben semmilyen közös tulajdonság nincs (Laclau 2005a). Ez a szétválasztás azért lényeges, mert másképpen nem lehetne fenntartani a nép és az elit közti (konstruált) radikális különbséget (Laclau 2005a).

A populista attitűdökkel foglalkozó empirikus tanulmányok a 2010-es évek elejétől kezdtek elterjedni a társadalomtudományokon belül (Stanley  2011). Azóta számos olyan skálát fejlesztettek ki a kutatók, amelyekkel kérdőíveken vagy kísérleteken keresztül lehet mérni a populista attitűdöket, annak hatásait és hogy milyen tényezők befolyásolhatják ezen relacionális viszonyokat. Ezek a skálák a válaszadók anti-elitista, népcentrikus és manicheista világnézeteit elemzik (Stanley 2011, Akkerman et al. 2014, Elchardus & Spruyt 2016, Oliver & Rahn 2016, Castanho Silva et al. 2018). Az anti-elitizmus a politikai elitbe vetett bizalom megingását vizsgálja, méghozzá morális alapon. Ezek a kérdések arra irányulnak, hogy a politikusoknak a népakaratot kellene követniük, nem dolgoznak elég keményen és csak önmagukért ténykednek. A népcentrikusság a „nép bölcsességére”, valamint arra a gondolatra épül, hogy a hétköznapi emberek között kisebbek a politikai (hatalmi) differenciák, mint a hivatásos politikusok és a többség között. A manicheista szemléletmód a világot a „jó” és a „rossz” szüntelen harcaként értelmezi. A populista attitűdök mérésekor ez a harc a politikai szférában is megjelenik, amelyben éppen az elit áll nyerésre a szenvedő nép kárára (Akkerman et al. 2014). Végezetül, a pluralizmussal szembeni ellenállást is számos skála méri a populizmuskutatások keretei között: a populista logika szerint nincs szükség egymással kompetitív-versengő álláspontokra (ideértve a szakértőket is), mivel a népakaratot feltétel és viták nélkül kell teljesíteni.

A magyar mintákon folytatott kutatások számos érdekes eredménnyel rendelkeznek. Például a Donald Trumppal szimpatizáló, illetve az őt nem támogató magyar válaszadók anti-elitizmusa között nem volt szignifikáns különbség. Az előbbi csoport viszont erőteljesebb szolidaritással bírt a saját csoportjai iránt, mint az utóbbi (Zsolt et al. 2021). Továbbá, a kutatók azt is alátámasztották, hogy a kollektív nárcisztikusság és a magyar kormányra való szavazási hajlandóság között pozitív kapcsolat van (Forgas & Lantos 2021). Végezetül, a relatív depriváció az egyik fontos prediktora volt a magyarok populista attitűdjeinek: minél inkább azt érezte valaki, hogy ő maga nélkülöz, míg mások jobban élnek, annál erősebb volt a populista világnézete (Tóth & Lantos 2024).

Módszertan

A kutatás adatbázisa a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Omnibusz felmérése alapján készült. Az adatbázis nemre, korra, edukációra és lakhelyre reprezentatív, amely 2023 februárjában, élő lekérdezéssel készült, a Társadalomkutató kérdezőbiztosai által. A kutatásomra vonatkozó adatbázis nagysága 924 főből állt (részletekért lásd az 1. Táblázatot).

Az elemzésben az Akkerman et al. (2014) által fejlesztett, hat változóból álló populizmusskála átlagértéke volt a függő változó. Azért esett a választás erre a skálára, mert a korábbi tesztek során megbízhatóan és koherensen tudta mérni a populista attitűdöket (Castanho Silva et al. 2020). A hat változó átlagértéke (3.83 volt, 0.79-es szórás mellett), míg a skála megbízhatósági együtthatója meglehetősen magas (Cronbach’s α = 0.97) értékekkel bírt.

A kérdőívben használt változókat egy 5 fokozatú Likert skálán mértem, ahol az 1-es érték az egyáltalán nem ért egyet, az 5-es érték a teljes mértékben egyetért, míg a 3-as érték a „semleges” álláspontot jelentette.

A populista skála szövegezése Akkerman et al. (2014) alapján az alábbi volt:

1.        A politikusoknak a magyar parlamentben a nép akaratát kell követniük.
2.        A legfontosabb politikai döntéseinket a népnek kellene meghozniuk, és nem a politikusoknak.
3.        A politikai elit és a nép közötti nézetkülönbségek nagyobbak, mint a hétköznapi emberek egymás közötti politikai nézetkülönbségei.
4.       Inkább egy átlagpolgár képviseljen engem, mint egy hivatásos/főállású politikus.
5.        A megválasztott képviselők túl sokat beszélnek és túl keveset cselekszenek.
6.        A kompromisszum a politikában nem több, mint az elvek feladása.

A válaszadókat három csoportra osztottam az alábbi kérdés mentén:

„Ha most vasárnap lennének a választások, Ön melyik pártra szavazna?”

Minden válaszadót, aki hajlandóságot mutatott volna az országgyűlési választásokon való részvételre a „szavazók” csoportjába osztottam be–függetlenül attól, hogy melyik pártra szavazott volna. A távolmaradókat a „nem szavazók”, míg a bizonytalan vagy rejtőzködő szavazókat az „egyéb” kategóriába soroltam be. Ennek következtében három nominális (statisztikai értelemben sorrendiséggel nem rendelkező) kategória mentén osztottam fel a mintát.

A következő lépésben megvizsgáltam, hogy vajon a választói attitűd (szavazó – nem szavazó – egyéb/nem válaszoló) összefügg-e a populista attitűd skálán elért pontszámokkal. Mivel a csoportlétszámok jelentősen eltértek (1. Táblázat) és a populista attitűd változó nem mutatott normális eloszlást, a csoportok közötti különbségeket a non-parametrikus Kruskal–Wallis-próbával teszteltem. A csoportok közötti különbségek feltárásához a Dunn-féle poszthoc tesztet használtam Bonferroni-korrekcióval. A hatásméretet a rangsor-alapú epsilon squared (ε²) mutatóval becsültem meg.

Eredmények

Az 1. ábra (raincloud plot) által összehasonlítom a három különböző választói csoport – a szavazók, a nem szavazók, valamint az „egyéb” csoport – populista attitűdjeit. Az ábra célja annak bemutatása, hogy ezek a csoportok mennyire hajlamosak populista nézeteket vallani.

A diagram bal oldalán és közepén pontok formájában látjuk az egyes személyek populizmus indexét: minél magasabb az érték (függőleges tengelyen), annál erősebb a személy populista attitűdje. Minden pont egy-egy személyt jelöl. A jobboldalon lévő dobozdiagramok (boxplot) azt mutatják meg, hogy a legtöbb adat hogyan oszlik el:

• a doboz közepe a medián értéket (azaz a „középső” embert) mutatja,
• a doboz teteje és alja az alsó és felső 25%-ot zárja közre,
• a „bajuszok” pedig a szélső, de még nem kiugró értékek határait jelölik.

A jobb szélen látható hullámzó, színes görbék az adott csoport eloszlását mutatják: azt jelölik, hogy a populizmus index milyen gyakran fordul elő különböző értékeken. Az ábrából az látszik, hogy minden csoportnál a populizmus-index közepes–magas tartományban mozog, nagyjából 3 és 5 közé esik, ami mérsékelt–erősebb populista attitűdökre utal. A medián érték a három csoport között alig tér el, vagyis átlagosan a szavazók, a nem szavazók és az „egyéb” csoport is hasonló mértékben populisták. A nem szavazók eloszlása kicsit tömörebb és kevésbé szóródik, míg a szavazók és az egyéb csoport értékei erősebben szórnak, több kiugró ponttal. Szélső (kiugró) értékek mindhárom csoportban előfordulnak – vagyis mindenhol találunk nagyon alacsony és nagyon magas populizmus indexű embereket is, kivétel a szavazó között, akik egyik kérdésre sem válaszoltak az 1-es értékekkel.

A deskriptív eredmények (1. táblázat) alapján látható, hogy a szavazástól tartózkodó személyek rendelkeztek a legerősebb populista attitűdökkel (3,96), akiket az egyéb (3,84) és a szavazók (3,75) csoportjai követtek.

Csoportok	N	Átlag	Szórás	Standard hiba
szavazók	604	3,748	0,779	0,032
nem szavazók	96	3,958	0,906	0,092
egyéb (nem tudja, nem válaszol)	224	3,843	0,728	0,049

A populizmus skálán mért értékek között szignifikáns különbség volt a három választói csoport között (KK 1). A Kruskal–Wallis teszt értékei az alábbiak voltak: χ²(2) = 8.306, p = 0.016, ahol a hatás erőssége (rank ε²) = 0.009 volt, a 95%-os konfidencia intervallumon belül (0.002 – 0.027). Ez az érték a csekély erősségű hatás tartományába esik.

Mivel a három csoport között szignifikáns különbségek mutatkoztak a populista skálák átlagértékeit tekintve, ezért egy további analízissel vizsgáltam, hogy mely csoportok között lehettek szignifikáns differenciák a populista attitűdöket illetőleg.

Összehasonlítás	z	Wi	Wj	rrb	p	pbonf	pholm
szavazók – nem szavazók	-2,716	446,832	526,271	0,169	0,007	0,020	0,020
szavazók – egyéb	-1,469	446,832	477,417	0,068	0,142	0,426	0,265
nem szavazók – egyéb	1,504	526,271	477,417	0,114	0,132	0,397	0,265

A Dunn-féle poszthoc teszt alapján arra az eredményre jutottam, hogy csak a szavazók és a nem szavazók között mutatkozott szignifikáns különbség a populista skálát illetőleg: a nem szavazók populista attitűdjei szignifikánsan magasabbak voltak, mint a szavazóké (KK 2, 2. táblázat). A többi összehasonlításban nem voltak szignifikáns különbségek a populista skálát illetőleg.

Diszkusszió és konklúzió

A kutatásban az volt a célom, hogy a választásoktól tartózkodó, a résztvevő és a bizonytalan/rejtőzködő csoportok populista attitűdjei közti különbségeket vizsgáljam egy reprezentatív kérdőív keretei között. A kutatási téma fontos, mert a politikából való kiábrándultság miatt a választók a populista erőkre szavazhatnak vagy éppen távol maradhatnak a választásoktól (Eatwell & Goodwin 2018, Koch et al. 2023). Mindkét „alternatíva” problematikus lehet a képviseleti rendszereket illetőleg. Az első opcióval – vagyis a populista erők megerősödésével – sérülhet a pluralizmus valamint a fékek és ellensúlyok rendszere (Mouffe 2018). Ez annak tudható be, hogy a populista vezetési stílus egyik fontos tulajdonsága, hogy gyorsan, a szakértők figyelmen kívül hagyásával hoz döntéseket, ami egyrészt határozottságot sugall a választók felé (Weyland 2017). Másrészt, a pluralizmus, valamint a fékek és ellensúlyok sérülésével csökkenhet a döntések minősége, és sérülhetnek olyan intézmények, mint a független sajtó és bírói testületek – amelyek miatt csökkenhet a szóban forgó ország demokratikus volta (Akkerman et al. 2014).

A szakirodalommal harmóniában arra az eredményre jutottam, hogy a nem szavazó válaszadók rendelkeznek a legerősebb populista attitűdökkel, őket pedig az egyéb kategória és a biztos szavazók követték (Eatwell & Goodwin 2018). Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy mindhárom csoport populista attitűdjei a hármas érték felett mozogtak; vagyis mindegyik szegmense az adatbázisnak inkább populista, mint nem populista attitűdökkel rendelkezett. A további teszttel a két csoport közötti szignifikáns különbséget állapítottam meg a populista attitűdöket illetőleg: a nem szavazók szignifikánsan erősebb populista attitűdökkel rendelkeztek, mint a „biztos” szavazók. A három csoport közül az országgyűlési választásoktól tartózkodó egyének gondolták a leginkább azt, hogy az országos szintű politikai döntéseket inkább a hétköznapi embereknek kellene meghozniuk, mint a professzionális politikusoknak. Továbbá, azzal is a választásoktól távolmaradók értettek egyet a leginkább, hogy a politikai elitnek minden kétséget kizárólag a népakaratot kellene követnie a döntéshozatalkor. Végezetül, a nem szavazók köre úgy vélte, hogy a politikusok nem eléggé hatékonyak, és többet beszélnek, mint amennyit érdemben cselekeszenek. Ezen percepció mentén is távolodhatnak az emberek a választásoktól, hiszen azt érzékelhetik, hogy a hatékony döntéshozatal kárára burjánzik a (polarizált) politikai kommunikáció Magyarországon, míg a tettek szintjén már nem ennyire dinamikus a politikai elit. A választásoktól való távolmaradás azért is problematikus, mert a győzelemre törekvő politikai erőknek egyre kisebb szavazói csoportokat kell meggyőzniük ahhoz, hogy megnyerjék a választásokat. Ez különösen érdekes Magyarországon, ahol az országgyűlési választásokon való részvétel soha nem volt magasabb, mint a szavazásra való jogosult lakosság 70.5%-a (KSH 2023). Ha a 1990 óta nézzük a magyar választásokon való átlagos részvételi arányokat, akkor hazánk átlagban a 66%-os részvételi arányával az európai „középmezőny” alsó felében helyezkedik el (IDEA 2025). Viszonyításképpen Belgiumban, Dániában és Svédországban a részvételi arány meghaladja a 70%-ot, de Bulgáriában, Romániában és Litvániában átlagosan 60% a részvételi arány 1990. óta (IDEA  2025).

A bizonytalan/rejtőzködő válaszadók és a többi csoport között nem voltak szignifikáns különbségek a populista attitűdöket illetőleg. Itt bizonyos értelemben a sötétben tapogatózunk, mivel nem egyértelmű, hogy a „bizonytalanság” arra utal, hogy a válaszadó nem tudta eldönteni, hogy melyik pártra szavaz vagy nem volt biztos abban, hogy részt fog-e venni az országgyűlési választásokon. Ettől függetlenül ez a csoport is inkább egyetértett a populista gondolatokkal, mint amennyiben elutasította azokat. Másképp megfogalmazva: a bizonytalanok és rejtőzködők csoportja is erőteljesen népcentrikus, anti-elitista és manicheista néző-pontokkal rendelkezett.

Az országgyűlési választásoktól tartózkodó személyek tehát a három csoport körül a leginkább érezhették azt, hogy a politikai elit nem figyelt rájuk és a politikusokat inkább a saját érdekeik motiválták, mintsem a többségért való fáradozás. Mindazonáltal több tényezőre is fel kell hívnom az olvasó figyelmét: az adatrögzítésben nem azt kérdeztük meg a válaszadóktól, hogy részt vettek-e a legutóbbi országgyűlési választásokon, hanem hogy részt venne-e egy közeljövőben tartandó választáson. Tehát a kérdés nem a már megtörtént (múltbeli) eseményekre vonatkozott, hanem némiképpen spekulatív jelleggel próbálta meg feltárni a válaszadók szavazási hajlandóságát. Ettől függetlenül a „biztos” szavazók aránya 65% volt a mintán belül, ami nagyjából megfelel az 1990. óta átlagos választási kedvnek Magyarországon. A másik fontos tényező, hogy 2023 februárjában még nem szerepelt a Tisza Párt a magyar politikai mezőben, így nem tudtam kimutatni, hogy milyen hatással lehet a Magyar Péter által vezetett párt a választásokon való részvételre, valamint a populista attitűdökre. A közeljövő kutatásaiban ezek a fontos kérdések is megválaszolásra kerülhetnek.

Limitációk

A kutatás egyik korlátja, hogy az adatfelvétel egy szűk, keresztmetszeti (idegen kifejezéssel: cross-sectional) időintervallumon belül történt, így longitudinális vizsgálatra nem volt lehetőségem. Továbbá a kvantitatív módszertanok korlátjai miatt nem tudtam mélyebb, kvalitatív magyarázatokat adni az eredményekre, amire valószínűleg félig strukturált interjúk vagy fókuszcsoportos beszélgetések keretei között lett volna lehetőség. Végezetül, a magyarázatok feltárásához olyan összetett, kvantitatív analízisek is hozzájárulhattak volna, mint a társadalomtudományokban – elsősorban a politikai pszichológia diszciplínáján belül – alkalmazott kontrollált kísérletek.

Irodalom

1. Akkerman, A., Mudde, C., & Zaslove, A. (2014). How populist are the people? Measuring populist attitudes in voters. Comparative Political Studies, 47(9), 1324-1353.
2. Aslanidis, P. (2016). Is populism an ideology? A refutation and a new perspective. Political Studies, 64, 88-104. https://doi.org/10.1111/1467-9248.12224
3. Bene, M., & Boda, Z. (2021). Hungary: Crisis as Usual—Populist Governance and the Pandemic. Populism and the Politicization of the COVID-19 Crisis in Europe, 87-100.
4. Castanho Silva, B., Andreadis, I., Eva, A., Blanuša, N., Morlet Corti, Y., Delfino, G., Rico, G., Ruth, S. P., Spruyt, B., & Steenbergen, M. (2018). Public opinion surveys: A new scale. In: K. Hawkins, E. R. Carlin, L. Littvay, & C. R. Kaltwasser (Eds.), The Ideational Approach to Populism. Routledge.
5. Castanho Silva, B., Fuks, M., & Tamaki, E. R. (2022). So thin it’s almost invisible: Populist attitudes and voting behavior in Brazil [Article]. Electoral studies, 75, Article 102434. https://doi.org/10.1016/j.electstud.2021.102434
6. Castanho Silva, B., Jungkunz, S., Helbling, M., & Littvay, L. (2020). An empirical comparison of seven populist attitudes scales. Political Research Quarterly, 73(2), 409-424.
7. Choi, J. (2025). Evolving populist rhetoric: how public approval shapes its employment. Journal of Contemporary European Studies, 1-16. https://doi.org/10.1080/14782804.2025.2491400
8. Csigó, P., & Merkovity, N. (2016). Hungary: Home of Empty Populism. In T. Aalberg, Frank Esser, Carsten Reinemann, Jesper Stromback, and Claes De Vreese (Ed.), Populist Political Communication in Europe (pp. 299-311). Routledge.  
   https://doi.org/10.4324/9781315623016
9. de Nadal, L. (2020). On populism and social movements: from the Indignados to Podemos. Social Movement Studies, 1-21. https://doi.org/10.1080/14742837.2020.1722626
10. Eatwell, R., & Goodwin, M. (2018). National populism: The revolt against liberal democracy. Penguin Books.
11. Elchardus, M., & Spruyt, B. (2016). Populism, persistent republicanism and declinism: An empirical analysis of populism as a thin ideology. Government and Opposition, 51(1), 111-133. https://doi.org/10.1017/gov.2014.27
12. Forgas, J. P., & Lantos, D. (2021). When Populism Triumphs. From Democracy to Autocracy. In J. P. Forgas, W. D. Crano, & K. Fiedler (Eds.), The Psychology of Populism (pp. 219-239). Routledge.
13. Hajnal, Á. (2025). Popular autocrats: why do voters support Viktor Orbán’s government in Hungary? A quantitative analysis. Public Choice, 202(1), 51-75.        
    https://doi.org/10.1007/s11127-024-01175-z
14. IDEA. (2025). Voter Turnout Database – European Union.          
    https://www.idea.int/data-tools/data/question-region?question_id=9188&political_entity=142733&database_theme=293
15. Jagers, J., & Walgrave, S. (2007). Populism as political communication style: An empirical study of political parties’ discourse in Belgium. European Journal of Political Research, 46(3), 319-345. https://doi.org/10.1111/j.1475-6765.2006.00690.x
16. Koch, C. M., Meléndez, C., & Rovira Kaltwasser, C. (2023). Mainstream Voters, Non-Voters and Populist Voters: What Sets Them Apart? Political Studies, 71(3), 893-913. https://doi.org/10.1177/00323217211049298
17. Krekó, P. (2021). Populism in Power – The Tribal Challenge. In J. P. Forgas, W. D. Crano, & K. Fiedler (Eds.), The Psychology of Populism: The Tribal Challenge to Liberal Democracy (pp. 240-257). Routledge.
18. KSH. (2023). Részvételi arány az országgyűlési választásokon.   
    https://ksh.hu/s/kiadvanyok/fenntarthato-fejlodes-indikatorai-2023/2-24
19. Laclau, E. (2005a). On populist reason. Verso.
20. Laclau, E. (2005b). Populism: What’s in a Name. In F. Panizza (Ed.), Populism and the Mirror of Democracy (pp. 32-50). Verso.
21. Lantos, D., & Forgas, J. P. (2021). The role of collective narcissism in populist attitudes and the collapse of democracy in Hungary [Article]. Journal of Theoretical Social Psychology, 5(2), 65-78. https://doi.org/10.1002/jts5.80
22. Moffitt, B., & Tormey, S. (2014). Rethinking Populism: Politics, Mediatisation and Political Style [Article]. Political Studies, 62(2), 381-397. https://doi.org/10.1111/1467-9248.12032
23. Mouffe, C. (2018). For a left populism. Verso Books.
24. Mudde, C. (2004). The Populist Zeitgeist. Government and Opposition, 39(4), 541-563. https://doi.org/10.1111/j.1477-7053.2004.00135.x
25. Mudde, C., & Rovira Kaltwasser, C. (2017). Populism: A very short introduction. Oxford University Press.
26. Oliver, J. E., & Rahn, W. M. (2016). Rise of the Trumpenvolk: Populism in the 2016 Election. The ANNALS of the American Academy of Political and Social Science, 667(1), 189-206.
27. Stanley, B. (2011). Populism, nationalism, or national populism? An analysis of Slovak voting behaviour at the 2010 parliamentary election. Communist and Post-Communist Studies, 44(4), 257-270.
28. Tamás, G. M. (2016). Populizmus nincs. Retrieved 2022. 1. 4., from      
    https://hvg.hu/velemeny/20160106_TGM_Populizmus_nincs
29. Tóth, T. (2020). Target the enemy: explicit and implicit populism in the rhetoric of the Hungarian right. Journal of Contemporary European Studies, 28(3), 366-386.   
    https://doi.org/10.1080/14782804.2020.1757415
30. Tóth, T., Goyanes, M., & Demeter, M. (2024). Extend the context! Measuring explicit and implicit populism on three different textual levels. Communications, 49(2), 222-242.
    https://doi.org/10.1515/commun-2022-0009
31. Tóth, T., Kékesdi-Boldog, D., Bokor, T., & Veczán, Z. (2019). “Protect our homeland!” Populist communication in the 2018 Hungarian election campaign on Facebook. Central European Journal of Communication, 12(Populism and the Media across Europe), 169-186. https://doi.org/10.19195/1899-5101.12.2(23).4
32. Tóth, T., & Lantos, D. (2024). When Crisis Unfolds: Relative Deprivation and Populist Attitudes in Hungary. Populism, 7(2), 197-225.     
    https://doi.org/https://doi.org/10.1163/25888072-bja10066
33. Tóth, T., & Major, Z. B. (2022). Explicit és implicit populizmus: Artikulált és artikulálatlan dichotómiák a populista kommunikációs stílust vizsgáló szövegelemzésekben. Médiakutató, 23(2), 37-46.
34. Tóth, T., & Ujlaki, A. (2023). Hungary: The Enemy is Everywhere In I. G. Hays, J. M. Hayden, & M. Polišenská (Eds.), Leadership in the Time of Covid  (pp. 127-154  ). CEU Press  
35. Weyland, K. (2017). Populism: A political-strategic approach. In C. Rovira Kaltwasser, P. Taggart, P. Ochoa Espejo, & P. Ostiguy (Eds.), The Oxford handbook of populism (pp. 48-73). Oxford University Press.
36. Zsolt, P., Tóth, T., & Demeter, M. (2021). We are the ones who matter! Pro and anti-Trumpists’ attitudes in Hungary. Journal of Contemporary European Studies(4), 719-737. https://doi.org/10.1080/14782804.2021.1992362

1. Köszönetnyilvánítás: A Kulturális és innovációs minisztérium EKÖP-24-4-II-1 kódszámú Egyetemi kutatói ösztöndíj programjának a Nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.↩